Fontosnak tartom, hogy szakmai kérdésekben az evidenciákon alapuló ismeretterjesztés terjedjen el. Különösen igaz ez, olyan népszerű és mindenkit érintő kérdésekben, mint a fenntarthatóság és vásárlói tudatosság.

Ennek elkerülhetetlen része, hogy olvassunk, hallgassunk, kritikusan szemléljünk és a sok információ alapján lekéépezzünk egy valóságot, törekedve a tudományos alapokhoz legközelebb kép eléréséhez.

Engem szakemberként az érdekel igazán, hogyan lehet az információkat hitelessé, közérthetővé tenni és eljuttatni egy szélesebb közönség számára.

Hiszem, hogy az ételek mindenkit megérintenek valahogyan. Akárhogyan is, de ennünk kell. Ezek az ételek pedig hatnan ránk, valamiért szeretjük őket, valaki készítette, valakikkel megosztjuk azt. Az ételeink fenntarthatósága, ott kezdődik, hogy elkezdünk gondolkodni arról, ami az asztalunkra kerül. Honnan jön? Hogyan készült, mi van benne? Kinek a munkája tette lehetővé, hogy a piacra, bolba, konyhába kerüljön. Jó ez nekünk, kell ez nekünk? És lesz-e holnap is?

Ezekből mind szép történetek kerekedhetnek ki. Mindenkinek a saját története.